| általános tudnivalók | fontosabb turistautak | rejtett csapások |

Általános tudnivalók

a gyalogsztrádákról

Jelzésrendszer

A Retyezát turistaútjain a Romániában „szabványos” három szín (piros, sárga, kék) és négy forma (sáv, kereszt, háromszög, pont) kombinációjával találkozhatunk kövekre, vagy oszlopokra festve. Megemlítendő még a szigorúan védett Gemenele rezervátum határát jelző piros négyszög, ami nem szabványos jelzés (ugyan nem is turistautat jelöl). A jelzések állapota vegyes: van ahol elég sűrű és szépen felújított, van ahol kevésbé. A kőtengerrel borított részeken időnként kisebb-nagyobb kőrakások is mutatják az utat. A zöldessárga zúzmó-mátrixba pompásan beleolvadó sárga színnel jelzett utaknál gyakran szükség is van ezekre a „kőbabákra” (főleg ködös időben).

Karakter

A turistautak jellege elsősorban magasság és terepviszonyok függvényében változik. A hegylábi régió erdőségeiből kiérve fennebb már köves, illetve havasi gyepbe ásott ösvények vezetik a vándort. A csúcsrégiókban az ösvény jelleg gyakran meg is szűnik, csak egyik méretes szikláról a másikra próbáljuk követni a jelzést. Olykor a gyepen vezető ösvények is belevesznek a „zöldségbe”. Ilyenkor térképről leolvasott irány szerint, valamint (amennyiben lehetséges) a környező terep alapján tájékozódva mehetünk tovább, remélve hogy megtaláljuk az elveszett fonalat. Törpefenyvessel borított részeken viszont semmiképp se játsszunk felfedezőset, mert a sűrű növényzetben nagyon könnyű eltévedni, viszont annál nehezebb egy tapodtat is előrehaladni, illetve tájékozódni.

Az utak bejárása a nagy szintkülönbségek miatt általában jó erőnlétet kíván, de nem igényel különösebb technikát (egy pár túrabot azért sokat segíthet). Nagyobb odafigyelést csak néhány kitettebb gerincszakaszon vezető csapás igényel. Ezeket az utakat a térképek általában nem is jelölik, rövid ismertetésük alább olvasható.

| általános tudnivalók | fontosabb turistautak | rejtett csapások |

Fontosabb turistautak

főcsapások

Az alábbi felsorolás a hegység azon túraútvonalaira fókuszál, amelyek a legnagyobb érdeklődésre tarthatnak számot. A megadott időtartamok irányadóak, természetesen egyéni kondíciótól függ, hogy ki mennyi idő alatt teljesít egy adott távot és szintet. A szintemelkedések és süllyedések a megadott irányra vonatkoznak. A lista a hegységet átszelő, illetve főgerincein haladó útvonalakkal kezdődik, ezeket követik a Pietrele, a Bukura-tó és a Râuşor turistabázis felől induló jelzések.

Cârnic menedékház – Pietrele – Encián menedékház – Bukura-tó

11 km | 5-6 óra | +1200 m | –160 m

A Retyezát egyik fő turistaútja tulajdonképp egészen Kőaljaohába falutól indul, de a Cârnic-ig tartó mintegy 6 órás szakaszt kevesen teszik meg gyalogszerrel, mivelhogy autóval járható, és turistákat szállító kisbusz is közlekedik. A Cârnic menedékháztól dózerút vezet a Pietrele turistaközpontig (gépjárművel tilos a behajtás), ennek kanyarulatait a turistaösvény esetenként levágással rövidíti. Útközben rövid (kb. 10 perces) kitérővel megcsodálhatjuk a Lolája-vízesést, majd a Pietrele-patak völgyében haladunk tovább felfelé egyenesen. Az út vége felé ismét szerpentinezni kezd (itt ágazik le a közvetlenül az Encián menedékházhoz vezető kék háromszög jelzés), amit a turistaút meredek rövidítéssel vág le. A Pietrele turistaközpont faházain túljutva átkelünk a Stânişoara-patakon (ivóvíz a híd melletti csorgónál vételezhető). A leégett turistaház fundamentuma után erdei ösvényen folytatjuk – igazi fenyőrengetegben – az Encián menedékház felé.

Útközben balról becsatlakozik a korábban elhagyott kék háromszög jelzés, és ismét a Pietrele-patak mellett haladva elérjük a Encián menedékházat. Innentől törpefenyvesben haladunk tovább a patak bal oldalán, majd a Pietrele-vízesés közelében átkelünk a vízfolyás jobb oldalára. A fárasztó emelkedés közben lassanként kibontakozik előttünk a Pietrele-völgy felső része, középütt a Bukura alacsonyabbik csúcsának izgalmas északi sziklafalával (kedvelt sziklamászóhely). A Bordu Tomii nevű, tekintélyes méretű vándorkő (mely esőbeállónak sem utolsó) után ismét keresztezzük a patak medrét, s egy nagyobb tereplépcső leküzdésével megérkezünk forrástava, a Pietrele-tó partjára (1990 m). Innen kicsivel több, mint 200 m szintemelkedés vár ránk a Bukura-nyeregig (2203 m). Meredek, sziklás kaptatót leküzdve érjük el az északi főgerincet, ahonnan elénk tárul a várva-várt Bukura-katlan nagyszerű panorámája. Fél órás ereszkedéssel a Bukura-tó déli partján lévő kijelölt sátorozóhelyre (2050 m) érkezünk. A jelzett út déli irányban tovább folytatódik, leírását lásd alább.

Télen az út erdőhatár feletti szakasza (különösen a főgerinc környékén) általában lavinaveszélyes, ezért mindig kérjük ki az Encián menedékház soros gondnokának tanácsát, mielőtt nekivágnánk!

Bukura-tó – Pelága-rét – Buta-menedékház – Buta-szoros

17 km | 7-8 óra | +280 m | –1430 m

A hegységet észak-déli irányban átszelő „transz-Retyezát” turistaút folytatásában a kék sáv jelzést piros kereszt is kíséri. A Bukura-tó mellett kijelölt sátorozóhely szintjéről (2050 m) folyamatosan ereszkedő ösvény eleinte köves-törpefenyves terepen vezet. Nemsokára elhaladunk a Lia-tó felett, majd a Bukura-patak bal oldalán folytatjuk tovább. Útközben több mellékágat is keresztezünk, végül egy erdőfolton átkelve érkezünk meg a Pelága-rétre (1600 m). A Pelága-patakon történő átkelést követően újra emelkedő veszi kezdetét, eleinte erdőben, majd törpefenyvesben. Nem sokkal a Plaiul Mic nyereg (1879 m) elérése előtt két kisebb tó mellett halad el az út, ezek a Papusa-tavak. A nyeregben lehetőség adódik rátérni a déli főgerincen végigvezető piros sáv jelzésű turistaútra, a mi jelzésünk azonban a vonulat túloldalán ereszkedik le a Buta-menedékházhoz (1580 m). Innen a Buta-patak mellett kialakított erdei dózerúton juthatunk le a 900 m magasan fekvő Buta-szoros turistaközponthoz. Télen az útnak csak ez az utolsó szakasza ajánlott.

Északi főgerinc nyugati része (Gura Apei – Radeş-Zlata hát)

9 km | 4½-5½ óra | +1020 m | -120 m

Az északi főgerinc útvonalának jelzése nem egységes, sőt egyes szakaszokon tulajdonképp nem is a gerincen halad. A Gura Apei víztározó mellett vezető útról (1100 m) a kék kereszten kezdhetjük meg gerinctúránkat. Rögtön az elején kemény és hosszadalmas szerpentinezéssel „kedveskedik” nekünk a Zlata-gerinc. Az erdőből kb. 1850 m magasan érünk ki, innentől törpefenyves és havasi gyep váltogatják egymást. Déli oldalán megkerüljük a Zlata-csúcsot (2142 m), majd kiérünk a széles Radeş-Zlata hátra. Innen előbb a Zenóguca-tó katlanába tekinthetünk le, majd – kiegészülve a Gura Zlata turistaház felől érkező piros sáv jelzéssel – megpillanthatjuk a Zenóga-tavat is, ahová a jelzett utak – a főgerincet elhagyva – levezetnek (a kék kereszt tovább ereszkedik a Zsudele-patak völgyébe, majd a Szlevej-gerinc alatt kerülve visszakapaszkodik a Bukura-tóhoz).

A Ragyes-Zlata hát és a Bukura-kapu között a főgerinc helyenként járhatatlan, ezért nincs jelzéssel sem ellátva. Szerepét a hegyoldalban vezető piros pont jelzésű turistaút tölti be (ezen a szakaszon csak egyszer, a Zsudele-nyeregben érintjük a főgerincet, melyre a Bukura-kapunál térhetünk ismét vissza).

Északi főgerinc középső része (Bukura-kapu – Nagy-csúcs alatti nyereg)

7,2 km | 6½-7½ óra | +870 m | -810 m

Az északi főgerincnek leginkább járt középső szakaszán többnyire a piros sáv jelzés vezet (egy rövid szakaszon, a Bukura-kapu és a Bukura-csúcs között sárga sáv). Az útvonal jelzése jó, de a terep alapján is könnyen lehet tájékozódni (nagy ködben azért figyeljünk oda). A Bukura-csúcsról kőtengeren kezdjük meg az ereszkedést a Bukura-nyereg felé. A hegy mellékcsúcsát délről kerüljük, majd ismét kiérünk a gerincre. Itt elhaladunk egy látványos szikla mellett, melyet egy hosszú, de szűk rés oszt ketté. A nyeregbe érve (2206 m) keresztezzük a hegységet átszelő kék sáv jelzést, majd meredeken felkapaszkodunk a Custura Bucurei (2370 m) sziklás oldalán. Rövid ereszkedést követően már a Pelága-csúcs felé tartunk a megenyhült gerincen. A csúcsra (2509 m) a Pelága agyarait északról kikerülve érünk fel.

Innen a hegy meredek és köves északkeleti gerincén ereszkedünk le a Pelága-nyeregbe (2285 m). Ezen a ponton jelzésünk egy időre ismét búcsút int a főgerincnek, hogy kikerülje a Zárt kapuk kitett szakaszát (némi furfanggal azonban a valódi gerincút is járható). Ha ezt a kevésbé veszélyes utat választjuk, kövessük a Rossz-völgy felső részébe levezető jelzést. A Papusa északi fala alatt szép tengerszemek között szlalomozva haladunk tovább, majd felkapaszkodunk a Zănoagelor-nyeregbe (2270 m). Az átjáró túloldalán kisebb tavacskák mellett a Gáles-völgy felső részébe ereszkedünk. Balra a Gáles-tó, jobbra Zárt kapuk áthatolhatatlan sziklafala vonzza a tekintetet. A völgyben csatlakozik hozzánk a Pietrele felől érkező piros háromszög jelzés. A Nagy-csúcs alatti nyeregbe (2345 m) a „Zergék ebédje” (Prânzul caprelor) nevű meredek emelkedőn kapaszkodik fel a jelzett turistaút. A nyeregből lélegzetelállító kilátás nyílik a Zárt kapuk túloldalán csillogó Zergebak-tóra. Innen egy kitett, jelzetlen ösvényen megmászhatjuk a közeli Nagy-csúcsot (2463 m), vagy folytathatjuk az északi főgerinc keleti részén az egykori Baléja menedékház felé (ez a szakasz ritkábban járt, a jelzések is elhanyagoltabbak).

A hótakaró elolvadásáig a folyamatos kicsúszásveszély miatt kizárólag megfelelő tapasztalattal és felszereléssel rendelkező hegymászók számára járható az út, kedvező időjárási körülmények között.

Déli főgerinc (Paltina-nyereg – Făgeţel-nyereg)

28 km | 12-14 óra | +1125 m | -1450 m

A Retyezát déli gerincén végig piros sáv jezés vezet, szervesen csatlakozva délnyugatról a Godján (Paltina-nyereg), északkeletről pedig a Tulisa-hegység (Făgeţel-nyereg) gerincéhez. A jelzés helyenként ritka, ezért rossz látási körülmények között a széles, gyeppel vagy törpefenyővel benőtt hegyhátakon nehezen követhető (ilyen terep például a Plaiul Mic nyeregtől délnyugatra eső Kis-Retyezát). A Kusztura-csúcstól északkeletre élesebbé váló gerincen egyszerűbb a tájékozódás (ügyelni kell viszont az északi leszakadásokra). Ezen a szakaszon több magas csúcs is sorakozik egymás után: Kusztura (2457 m), Valea Mării (2340 m), Ciomfu Mare (2335 m), Gruniu (2294 m).

Pietrele – Lolája-gerinc – Retyezát-csúcs

5,3 km | 4-5 óra | +1000 m

A Retyezát-csúcs felé vezető látványos (s egyben népszerű) gerincút a Stânişoara-patakon átívelő fahíd mellől indul. Eleinte erdőben, majd a fák közül kiérve a hegyoldal köves terepén bő egy órányit szerpentinezünk felfelé a Lolája-gerincre. Innentől a gerinc vonalát követjük, olykor egy-egy sziklacsoportot kikerülve. A Ciurila-nyeregben (1780 m) keresztezzük a Râuşor és Pietrele turistaközpontokat összekötő kék kereszt jelzést, majd megmásszuk az Északi-Lolája (2180 m) és Déli-Lolája (2270 m) csúcsokat, s leereszkedünk a Lolája-nyeregbe (2215 m). Itt találkozunk a Râuşor felől becsatlakozó piros sáv jelzéssel, ezzel együtt másszuk meg az utolsó – olykor kitett – gerincszakaszt a csúcsig (2482 m). Télen az út helyenként kicsúszásveszélyes, ezért csak megfelelő tapasztalattal és felszereléssel járható.

Pietrele – Stânisoara-tó – Retyezát-nyereg – Retyezát-csúcs

6 km | 4-4½ óra | +1000 m

Az egykori menedékháztól induló ösvény több kilométeren keresztül a Stânisoara-patak völgyében vezet. A patak bal oldalán haladva bő 1 km után érjük el a Stânisoara-vízesést, ahol elágazik a Râuşor turistaközpont felé vezető kék kereszt turistajelzés. Mi továbbra is a patak mellett folytatjuk (egy szakaszon kissé eltávolodva a vízfolyástól) a Lolája-hágó alatt található La Borduleţ nevű vándorkőig. Itt egymás után kétszer is átkelünk a patakon, majd tovább kaptatunk egészen a Stânisoara-tóig (1990 m). A már esedékes pihenő után nekivághatunk a meredek jobb oldali hegyoldalon felkanyargó ösvénynek, melyen a Retyezát-nyeregig 260 m szintet kell leküzdeni. A nyeregben becsatlakozik a Bukura-csúcs felől érkező sárga sáv jelzés, innen már a hegy gerincén kapaszkodunk fel közel ugyanennyit a 2482 m magas Retyezát-csúcsra. Lavinaveszélyessége miatt az út télen nem ajánlott!

Pietrele – Gáles-tó – Nagy-csúcs alatti nyereg

6,5 km | 3½-4½ óra | +1050 m

A leégett menedékháztól a kék sáv jelzéssel együtt felfelé induló ösvény az erdőbe érve rövidesen letér balra, és beereszkedik a Pietrele-patak völgyébe. Itt keresztezi az Encián menedékházhoz vezető kék háromszög jelzést, majd a patak túloldalán emelkedni kezd. A Pietrele-gerinc északi elvégződésén átkelve a Gáles-patak völgyébe jutunk. Kis ideig a patak bal oldalán haladunk, majd átkelünk a túlsó felére és eltávolodunk tőle. Rövidesen elágazáshoz érünk, ahol lehetőség adódik rátérni a Fenyők-közti-tó felé vezető piros pont jelzésre. Érdemes erre tartani, mert a plusz látványosságért cserébe még kitérőt sem kell tenni. Ha ezt a variációt választjuk, a Gáles-patakon való ismételt átkelést követően kiadós kapaszkodó következik az erdőben megbúvó tóig. A folytatásban továbbra is fenyőrengetegben emelkedünk, majd a patakon újfent átkelve visszacsatlakozunk a piros háromszög jelzésbe.

Nemsokára kiérünk az erdőből, és kitárulkozik előttünk a Gáles-völgy felső része. A törpefenyővel benőtt sávon túljutva nyílt köves terepre érünk ki, ahol a patak medrét követve nemsokára megérkezünk a festői Gáles-tó (1990 m) partjára. Baloldalt a Nagy-csúcs tornyosul a völgy fölé, előttünk pedig a Zárt kapuk áthatolhatatlannak tűnő kárgerince magasodik. Ennek keleti vége felé folytatódik jelzésünk, melyhez a tó fölötti részen csatlakozik az északi főgerinc piros sáv jelzésének könnyített (kerülő) variánsa a Rossz-völgy felől. A két turistaút együttes erővel kúszik fel meredeken a sziklafalak tövéből a Nagy-csúcs alatti nyeregbe (2345 m), ahonnan lélegzetelállító kilátás nyílik a Zárt kapuktól délre eső katlanban csillogó Zergebak-tóra. Innen a merészebbek jelzetlen, de egyértelmű (igen kitett) ösvényen mászhatják meg a „szinte karnyújtásnyira” lévő Nagy-csúcsot (2463 m). A jelzett gerincen az egykori Baléja menedékház felé folytatódik a turistaút.

Bukura-tó – Kapu-tó – Bukura-csúcs – Retyezát-csúcs

4,5 km | 3-3½ óra | +440 m

A Bukura-tó mellől nyugati irányba induló három jelzett turistaút közül ez a legészakibb. A Bukura-nyeregbe tartó kék sáv jelzésről az időszakos jellegű Bucurelu-tó és a Bukura-csúcs felől érkező kis vízfolyás közötti póznánál térjünk fel. Már az alsó teraszon is találunk egy-két kisebb tavacskát, a felső teraszon pedig a hegység legmagasabban fekvő tengerszeme, a Kapu-tó (2230 m) fogad minket. Utunk a Bukura-kapuba felszerpentinező kitaposott ösvényen folytatódik. A gerincre kiérve jó rálátás adódik a Bukura-kapu csipkézett vonulatára és folytatásában a Kapu-toronyra, valamint a Zsudele-csúcsra. Nyugatra a szigorúan védett Gemenele-rezervátumba tekinthetünk le, keletre pedig a magunk mögött hagyott tó és a Pelága-csúcs látványában gyönyörködhetünk.

Ösvényünk a Bukura-csúcs köves gerincén folytatódik, a csúcs alatt traverzálva a meredek hegyoldalt (rövid kitérővel – piros sáv – felhághatunk magára a csúcsra is). Ezen a szakaszon ügyeljünk a kövekre, mert egyik-másik könnyen megindulhat lábunk alatt a mélységbe. A veszélyesebb szakaszon túljutva a gerinc kényelmesebbé válik, és megérkezünk a Téli-hágóba (2297 m). Kelet felé innen már a Stânişoara-völgyre látunk rá. A Retyezát-hágóig (2251 m) gyorsan, nagyjából szintben jutunk el, majd a Stânişoara-völgyből érkező kék háromszög jelzéssel együtt kapaszkodunk fel a 2482 m magas Retyezát-csúcsra. Téli körülmények között az út kitett szakaszain igen nagy a kicsúszás veszélye!

Bukura-tó – Pelága-csúcs – Papusa-csúcs – Kusztura-csúcs

7 km | 5½-6 óra | +950 m | –530 m

A Bukura-tavi hegyimentő állomás mellől induló ösvény a tavat tápláló Berbecilor csermely mellett kezdi meg meredek kapaszkodását a hegység legmagasabb csúcsára. Feljebb átkelünk egy kisebb ingoványos területen, majd sziklagyepes tisztásra érkezünk – légvonalban már nem messze a csúcstól, de még 300 méterrel alatta. Innen a jobbra eső délnyugati gerincre kell igen meredeken felkapaszkodni. Ügyeljünk a kövekkel, helyenként könnyű az alattunk mászókra rúgni őket. Miután kiérünk a gerincre, az emelkedés szelídebbé válik, de még 150 m szintet kell leküzdeni, hogy feljussunk a Pelága-csúcsra (2509 m).

Jelzésünk a szomszédos Papusa-csúcs felé folytatódik, mely majdnem ugyanilyen magas (2508 m). Előbb azonban le kell ereszkedni a meredek és köves északkeleti gerincen a két hegyet elválasztó Pelága-nyeregbe (2285 m). Ezen a szakaszon mellénk szegődik az északi főgerinc piros sáv jelzése is. Észak felé nagyszerű kilátás adódik innen a Rossz-völgy tavaira. A nyeregből a Papusa kőtenger borította nyugati gerincén kell felkapaszkodnunk a csúcsra. Bár a Pelágáról is látható, a két hegy közötti Pelága-tó innen mutatja legszebb formáját. A Papusáról a hegység északi és déli főgerincét összekötő gerincszakaszon vezet át a jelzés a Kusztura-csúcsra (2457 m). A Kis-Papusa (2370 m) csúcsáig óvatosan haladjunk a keskeny gerincen! A Kuszturáról hosszan folytatódik tovább a jelzés a déli főgerincen keleti irányba, Hobicaurikány (Uricani) felé.

A hótakaró elolvadásáig a folyamatos kicsúszásveszély miatt kizárólag megfelelő tapasztalattal és felszereléssel rendelkező hegymászók számára járható az út, kedvező időjárási körülmények között.

Bukura-tó – Zsudele-nyereg – Zenóga-tó

5 km | 2-3 óra | +320 m | -370 m

A Retyezát két nevezetes tavát összekötő ösvényt akár a „tengerszemek útjának” is hívhatnánk. A Bukura-tó melletti sátorozóhelyről a kék sáv jelzésen indulunk el északnyugat felé, de hamarosan letérünk róla balkéz felé (pózna). Néhány tíz métert haladva újabb pózna jelzi a Szlevej-gerinc felé leváló sárga kör jelzést, mi azonban folytatjuk egyenesen a Bukura-katlan tófüzére felé. Bal oldalt nemsokára fel is bukkan az Anna-tó, illetve az alatta lévő Lia-tó. A következő tengerszem a hosszúkás alakú Viorika-tó. A parttól jóval feljebb vezető turistaösvény szép rálátást biztosít a túloldalon helyet foglaló két apró, névtelen tavacskára is. Tovább haladva kisebb vízesés hangjára lehetünk figyelmesek, ez a Viorikához hasonló méretű és alakú Florika-tó kifolyási pontja, mely az előbbit táplálja. Ha kigyönyörködtük magunkat a sűrűn egymás mellett sorakozó tengerszemek látványban, újult erővel kapaszkodhatunk fel egy meredek ösvényen (útközben adódik egy leágazás jobbra felfelé a Kapu-tó és a Bukura-kapu irányába) a Kapu-torony tövében megbúvó Függő-tó kicsi, elzárt katlanába. A kicsiny tó szelíd kontrasztja a fölé magasodó félelmetes sziklafalnak...

Utunk következő szakasza helyenként kitett, meredek ösvényen vezet – jobbra a Zsudele-csúcs, balra alattunk mély katlan, benne a Florika-tóval. A fárasztó kapaszkodás végén megérkezünk a Zsudele-nyeregbe (2370 m). Tapasztaltabb túrázók innen rövid kitérővel egy jelzetlen ösvényen megmászhatják a Zsudele-csúcsot. A jelzett út a nyereg túloldalán köves terepen kezdi meg az ereszkedést. Hamarosan újabb tengerszem, a Zsudele-tó víztükrére tekinthetünk le a magasból, majd a megenyhülő gerincen folytatjuk tovább. A fokozatos ereszkedés közben szép lassan elérjük a törpefenyves felső határát és egyre inkább eltávolodunk a gerinctől. Egy tisztásos részről aztán végre megpillantjuk a szinte tökéletes kör alakú Zenóga-tavat, partján a hegyimentők kunyhójával. Az út téli körülmények között nem járható, a Zsudele-nyeregbe felvezető szakasz nedves időben is csak nagy odafigyeléssel!

Râuşor – Ştevia-tó – Retyezát-csúcs

4,5 km | 3-4 óra | +1300 m

A Ştevia-patak völgyében emelkedő út a sípálya aljától indul. Sűrű fenyőerdőben haladunk egészen a Condor menedékig (1770 m), útközben érintve az egykori Ştevia-menedékház üszkös romjait. Az erdőből kiérve törpefenyves és köves terepen folytatjuk utunkat a Ştevia-tóig (2060 m). Innen az ösvény meredeken szerpentinezve kapaszkodik fel a Lolája-nyeregbe (2215 m), ahol becsatlakozik a Lolája-gerincen végigvezető sárga sáv jelzés. A nyeregből már mi is a hegygerincet követve mászunk fel a Retyezát-csúcsra (2482 m). Ezen az utolsó szakaszon figyeljünk oda a lépteinkre. Lavinaveszélyessége miatt az út télen nem ajánlott!

Râuşor – Ciurila-nyereg – Pietrele

6 km | 2-3 óra | +580 m | –300 m

A Lolája-gerinc nyugati és keleti oldalán lévő turistaközpontokat összekötő út a szintemelkedést leszámítva könnyű túra. Télen ez az út is lavinaveszélyes!

| általános tudnivalók | fontosabb turistautak | rejtett csapások |

Rejtett csapások

kalandvágyóknak

Néhány jelzéssel ellátott utat az eddig kiadott hivatalos térképek nem ábrázolnak – vagy épp igen, csak időközben hivatalosan megszüntették őket. Jó idő esetén a gyakorlottabb túrázóknak mégis érdemes kipróbálni az alábbi lehetőségeket.

Pietrele – Rossz-völgy – Pelága-nyereg

5,5 km | 4-4½ óra | +800 m

Északi főgerinc variáns a Zárt kapukon át

2,7 km | 3½-4 óra | +290 m | -230 m

Zsudele-csúcs kitérő

300 m | 10-15 perc