gyorslinkek | szabályok | természetvédelem | veszélyek | szemét | vízhasználat | élővilág |

Látogatási szabályok

csak csendben, csak halkan...

A Retyezát Nemzeti Park területén 2010 májusától újra szednek belépőt, melynek díja 2014-ben fejenként 10 lejre emelkedett (14 év alatti gyerekek továbbra is ingyenesen látogathatják a parkot). A belépőjegyet a nuksórai látogatóközpontban, valamint a nemzeti park fő bejáratainál (Cârnic, Pietrele, Gura Apei, Râuşor, Buta-szoros) lehet megváltani, de állítólag a terepen járőröző természetőröknél is van erre lehetőség. A jegy a megváltástól számított 7 napig érvényes, és ezen az időkereten belül tetszőleges számú belépésre jogosít a nemzeti park területére. A belépő mellé jár egy zacskó is, hogy a hegyen összegyűlt szemetünket (esetleg mások által „ottfelejtettet” is) abban hozzuk le a park bejáratainál felállított konténerekhez.

Az erdészet ezen felül a Nagy-Lepusnyik (Lăpuşnicu Mare) völgyében vezető út használatáért szintén szed belépődíjat, a Gura Apei gát mellett felállított sorompónál (2017-ben autónként 15 lej, személyenként 10 lej). A sorompónál a kiírás szerint reggel 8-tól este 10-ig van személyzet.

A park területén néhány alapvető szabályt be kell tartaniuk a látogatóknak:

• a jelzett turistautakról nem szabad letérni;
• sátorozni csak az arra kijelölt helyeken engedélyezett;
• tiltott a tűzrakás (főzéshez használjunk gázfőzőt);
• nem engedélyezett a tengerszemekben való fürdés (egyébként veszélyes is);
• tilos a növények és állatok gyűjtése, háborgatása, elpusztítása (ez a viperákra is vonatkozik);
• kutyát csak pórázon szabad a park területére vinni (de ha lehet, inkább ne hozzuk magunkkal);
• a vészhelyzeteket kivéve tartózkodjunk mindenféle hangoskodástól;
• gyalogösvényeken nem engedélyezett a kerékpáros közlekedés.

Télen és tavasszal (havas körülmények között) lavina- és kicsúszásveszély miatt nem tanácsos a Lolája-nyeregből továbbmenni a Retyezát-csúcs felé, valamint a völgyekből felmászni a következő nyergekbe: Bukura-nyereg, Retyezát-nyereg, Pelága-nyereg, Nagy-csúcs nyerge, Zsudele-nyereg. Az aktuális helyzet függvényében ezeket az utakat akár le is zárhatják – minden esetben érdeklődjünk a nemzeti park irodáján, illetve a hegyimentőknél.

Az alábbiakban a nemzeti park rövid bemutatását követően néhány megszívlelendő jótanács olvasható, hogy turistaként egyben természetbarátok is legyünk.

| oldal tetejére |

A Retyezát Nemzeti Park

Parcul Naţional Retezat

A nemzeti park határát jelző tábla Cârnic felől
Fotó: © Szczepan Dobrowolski, 2008

A Retyezát igen gazdag növény- és állatvilággal büszkélkedhet. A hegység számos olyan növényfaj otthona, amely sehol máshol nem lelhető fel (endemikus fajok). Az állatok közül pedig menedékre lelnek itt a máshol már megritkult zergék, de több nagyragadozó, veszélyeztetett kisemlős (például az újratelepített mormota) és ragadozómadár is. Nem csoda hát, hogy a Retyezát tekintélyes része már több mint nyolcvan éve részesül valamilyen fokú védettségben.

A hegység első természetvédelmi területét még 1927-ben, Nyárádi E. Gyula botanikus javaslatára hozták létre. Pár év elteltével, 1935-ben aztán egy másik botanikus, Alexandru Borza segítségével itt jött létre Románia első nemzeti parkja. A terület kiemelkedő jelentőségét 1980 óta az UNESCO "Ember és Bioszféra" programjába való felvétel is bizonyítja. A Retyezát 2004 óta a WWF által létrehozott PAN Parks hálózatnak is része.

Adminisztráció

Területi beosztás

A nemzeti park területe felöleli a Retyezát hegység nagy részét, de kiterjed a szomszédos Godján hegység északi részére is. A parkon belül különböző védettségi státuszt élvező zónák találhatóak. Az alábbi térképen piros színnel jelölt terület a Gemenele rezervátum, mely csak kutátási céllal látogatható, itt minden más tevékenység tilos. A nemzeti park törzsterületét (a Retyezát magashegyi övezetének zömét és a Godján egy kis részét) narancs szín jelzi: itt a turizmuson kívül bizonyos szintig megengedett a havasi legeltetés is. A sárgával jelzett területek pedig ún. pufferzónák, ahol a gazdasági tevékenységek jóval szélesebb köre engedélyezett (beleértve a fakitermelést is, ami esetenként visszatetszést keltő mértéket ölt, de szerencsére nem ez a jellemző).

A Retyezát Nemzeti Park területi beosztása
(A képre kattintva eredeti méretben is megtekinthető)
Forrás: © Retyezát Nemzeti Park

Gemenele Tudományos Rezervátum

A Retyezát Nemzeti Park nyugati részében kijelölt Gemenele Tudományos Rezervátum szigorúan védett területére kizárólag a Román Tudományos Akadémia engedélyének birtokában szabad belépni, legfeljebb kilencfős társasággal. Az engedélyt az alábbi címeken lehet beszerezni, megfelelő indoklással (a túrázási szándék önmagában nem elég nyomós érv):

Román Tudományos Akadémia (Academia Română – Comisia pentru Ocrotirea Monumentelor Naturii)

010071 Bukarest, Calea Victoriei 125. Tel: +40-21-2128640, fax: +40-21-2116608

Kolozsvári Biológiai Kutatóközpont (Institutul de Cercetări Biologice Cluj)

Republicii u. 48. Tel/fax: +40-264-599523

A Gemenele Rezervátum a Bukura-csúcs oldalából
Fotó: © Kelemen Lajos, 2008

A rezervátum határát fehér szegélyű piros négyzet jelzi. Leginkább a Retyezát-Bukura, illetve Retyezár-Prelucs gerincek mentén találkozhatunk ezzel a jelzéssel, ezeken a helyeken ugyanis a rezervátum határa egybeesik a turistautak vonalával. A rezervátumban nincs jelzett út, csak néhol mutatja az irányt egy-egy piros nyíl az ösvényeken.

A Gemenele Rezervátum határára figyelmeztető tábla
Fotó: © Szabó Máté, 2008

| oldal tetejére |

Veszélyek

Kizárólag olyan túrákra vállalkozzunk, amit a kondíciónk és az időjárási helyzet egyaránt megenged. Túráink útvonalának megtervezéskor ügyeljünk arra, hogy a szintkülönbségek legalább olyan fontos tényezők, mint a légvonalbeli távolságok (a sok fel-lemenetel általában jelentős energiát emészt fel); valamint arra, hogy a terepviszonyok is erősen befolyásolják a haladási sebességünket (a kőtengerrel borított részeken jóval lassabban jutunk előre, mint a kitaposott ösvényeken). Kimerülten, éhen-szomjan, átázva, fázva az ember kevésbé képes koncentrálni, ilyenkor sokkal nagyobb az amúgy elkerülhető, banális balesetek lehetősége.

Nyáron a gyakori viharok jelentik a legfőbb veszélyt: a hirtelen kialakuló zivatarok és az őket kísérő villámok miatt előfordulhat, hogy gyorsan menekülőre kell fogni a kitett helyekről (a csúcsrégióban ilyenkor hózáporra is számíthatunk, ami még augusztus közepén sem megy ritkaságszámba). Télen és tavasszal pedig a behavazott turistajelzések, a lavinaveszély és a gerinceken képződő méretes hópárkányok intenek fokozott elővigyázatosságra. A havas időszakban való túrázásra éppen ezért korlátozások vonatkoznak. Ilyenkor csak tapasztaltabb hegymászók járják a Retyezátot, de olykor még ők is bajba kerülnek.

Milka Zsolt magashegyi túrákkal foglalkozó kitűnő oldalán bővebben olvashatunk a általános veszélyekről, a zivatarokról és a lavinákról is.

A köd minden évszakban komoly tájékozódási nehézségeket okozhat. Ilyenkor nem ajánlatos az erdőhatár feletti régióban bóklászni, mert a sűrűn felfestett turistajelzések ellenére könnyen máshol köthet ki az ember, mint tervezte. Ilyen körülmények között hasznunkra lehet egy GPS készülék, amire előzetesen feltöltöttük a Retyezátról elérhető GPS térképállományokat (ajánlom az OpenMaps és a retyezat.ro GPS térképének kombinációját).

| oldal tetejére |

Szemét-kérdés

Biztos vagyok benne, hogy sokak számára magától értetődő, de nem lehet elégszer hangsúlyozni: hegyi tartózkodásunk alatt termelt hulladékainkat mind le kell hozni onnan! Egyrészről nagyon elszomorító a természetben szétdobált szemét látványa, de ami még fontosabb: rendkívül káros hatással van a sérülékeny ökoszisztémára. Szerencsére a Retyezát ebből a szempontból nincs rossz helyzetben, de ahhoz hogy továbbra se kerüljön abba, nekünk is tennünk kell. Ha módunkban áll, mások „hagyatéka” mellett se menjünk el tétlenül! Erre a célra még a rövidebb kirándulásokra is jó ötlet magunkkal vinni egy kisebb zacskót, amit kívülről rá tudunk rögzíteni a zsákunkra.

Több napos nomád túrák esetén érdemes még bevásárlás előtt végiggondolni a magunkkal vinni kívánt élelmiszerkészlet összeállítását. Konzerveket például már csak a súlyuk miatt sem célszerű bepakolni (a „páncélzat” fel-le cipelése fölösleges). Az előkészületek során pedig megszabadulhatunk sok felesleges műanyag csomagolástól is, amikkel fent a hegyen csak gondunk lenne.

| oldal tetejére |

Vízhasználat

Óvjuk a magashegyi tavak és patakok tisztaságát! A nyaranta fent legeltetett marhacsordák miatt sajnos amúgy sem ajánlatos ezek vizéből inni (inkább szorítkozzunk a forrásokra), ne fokozzuk mi is tovább a vizek élővilágra nehezedő nyomást. A tisztálkodást inkább patakok mellett végezzük, mintsem tavakban (a gyorsan mélyülő tengerszemekbe merészkedni egyébként veszélyes és tilos is). Mosogatáshoz pedig minimális mennyiségű, és ha lehet, könnyen lebomló mosogatószert használjunk (ha szükség van rá egyáltalán).

| oldal tetejére |

Kapcsolat az élővilággal

Táborozáskor illik figyelembe venni, hogy a Retyezát erdeiben medvék is élnek. Hívatlan látogatók elkerülése érdekében az illatos dolgokat (élelem, szemét, piperecuccok) tároljuk jól záró műanyag dobozokban, lehetőleg a sátortól távolabb elhelyezve (például egy kissé távolabbi fa magasabb ágára akasztva). Hasonló okból kifolyólag tartózkodjunk az erdőben történő vadkempingezéstől (ami a nemzeti park területén egyébként is tilos).

Próbáljuk meg a lehető legkevésbé háborgatni a növényeket és az állatokat! Ennek a kívánalomnak nagyrészt eleget lehet tenni, ha a kijelölt turistaösvényeken közlekedünk, nem „gyűjtögetünk”, és nem hangoskodunk. Az utóbbi főleg nagyobb társaságokban fordulhat elő, és jellemzően nem vesszük észre magunkon. Így viszont jó eséllyel elzavarjuk környékről az összes állatot, megfosztva magunkat (és másokat) olyan élmények lehetőségétől, mint például egy zergecsalád megpillantása. A zergéket meg se próbáljuk üldözőbe venni egy közeli fotó reményében, hisz úgyis gyorsabban és biztonságosabban mozognak a mi számunkra veszélyes sziklás terepen, viszont felesleges stresszt okozunk nekik az üldözéssel. Közelképhez egy jó optikai zoom eredményesebb. Szerencsés esetben, ha egy zergék által is járt ösvényen csöndben elüldögélünk egy darabig (és mások sem zavarják őket), előfordulhat hogy az állatok „házhoz jönnek” és óvatosan lefényképezhetjük őket.

Viperák jelenlétére elsősorban Kis-Retyezát karsztján lehet fokozottabban számítani, de az egész hegység területén előfordulnak, ezért legyünk körültekintőek. Amennyiben viperával találkozunk, kerüljük ki nagy ívben, vagy ha ez nem lehetséges, inkább forduljunk vissza, de semmiképp se próbáljuk meg elzavarni vagy elpusztítani! Általában közeledtünkre amúgy is elmenekülnek. Hogyha ez nem sikerül nekik és fenyegetve érzik magukat, „S” alakú támadó pózt vesznek fel. Ebben az esetben tanácsos azonnal faképnél hagyni őket, hogy elkerüljük a marást. A viperákat illetően bővebb információkkal szolgál Milka Zsolt írása a zaranditurak.hu oldalon.