Turistautak
| általános tudnivalók | útinformációk |
Általános tudnivalók
a gyalogsztrádákról
Jelzésrendszer
A Retyezát turistaútjain a Romániában „szabványos” három szín (piros, sárga, kék), illetve négy forma (sáv, kereszt, háromszög, pont) kombinációjával találkozhatunk kövekre, fák törzsére vagy fém oszlopokra festve. Említést érdemel még a szigorúan védett Gemenele rezervátum határára figyelmeztető, nem szabványos (igaz, nem is turistautat jelölő) piros négyszög. A jelzések állapota vegyes: az esetek többségében kellő gyakorisággal elhelyezett és rendszeres időközönként felújított jelek kalauzolnak, ám akadnak útvonalak, amelyekre ez kevésbé igaz. A kőtengerrel borított részeken időnként kisebb-nagyobb kőrakások is mutatják az utat. Ezen „kőbabák” segítsége különösen jól jön a zöldessárga zuzmó-mátrixba remekül beleolvadó sárga színnel jelzett utak esetében (főleg ködös időben).
Irányjelző pózna (Pietrele-völgy)
Fotó: © Budai Péter, 2009
Kőre festett jelzések (Retyezát-csúcs)
Fotó: © Budai Péter, 2012
Karakter
A turistautak jellege alapvetően a tengerszint feletti magasság és a terepviszonyok függvényében változik. A hegylábi régió erdőségeiben változatos a helyzet: kényelmes talajúttól a köves ösvényig bezárólag bármi előfordulhat. A szálerdőből kiérve jellemzően köves (helyenként havasi gyepbe betaposott vagy beleásott) ösvények vezetik a vándort; eleinte törpefenyő foltokba vágott folyosókon, majd egyre inkább nyílt terepen. A csúcsrégióban az ösvény jelleg gyakran meg is szűnik, csak egyik méretes szikláról a másikra átszökkenve követjük a jelzést. Olykor pedig a gyepen vezető csapások is belevesznek a növényzetbe. Ilyenkor térképről vagy GPS készülékről leolvasott irány szerint, illetve – ha lehetséges – a környező terep alapján tájékozódva mehetünk tovább, remélve hogy újra megtaláljuk az elveszett fonalat. Törpefenyvessel benőtt részeken viszont ne játsszunk felfedezősdit, a sűrű növényzetben ugyanis kilátás híján nagyon könnyű eltévedni, ám annál nehezebb egy tapodtat is előrehaladni. Mesterséges biztosítással („láncos rész”) egyedül a Papusa északkeleti gerincének csorbájában (a Zárt kapuk felé vezető úton), valamint a Bukura főcsúcsának nyugati oldalában (a Retyezát-csúcs felé vezető úton) találkozhatunk. Az előbbi esetben egy régebben kihelyezett, vékonyka acélsodrony „segíti” a kisebb sziklaszöktető leküzdését; az utóbbi helyen viszont már új, vastag acélkábel nyújt biztosabb fogást néhány méternyi kitett szakaszon.
Az utak bejárása a nagy szintkülönbségek miatt általában jó erőnlétet kíván meg, de nem igényel különösebb technikát (túrabotok használata azért sokat segíthet). Nagyobb odafigyelésre csak a meredek, kőomladékos hegyoldalakban, vagy a kitettebb gerinceken vezető útszakaszok esetében van szükség. Télies (havas, jeges) körülmények között természetesen a máskor egyébként könnyen járható hegyoldalak és gerincek is igencsak komoly veszélyforrásokká válhatnak (lavina, kicsúszás, hópárkány leszakadás), ezért a Magas-Retyezátban való téli túrázás kizárólag megfelelő tapasztalattal rendelkező, felkészült hegyjárók számára ajánlott.
Köves ösvény a Kapu-váll felé
Fotó: © Antony Borel, 2007
A Retyezát erdőrengetegében
Fotó: © Budai Péter, 2008
Az alábbi útlajstrom a Retyezát turistajelzéssel ellátott útvonalainak túlnyomó részét felöleli. A felsorolt utak többségéhez kattintással megjeleníthető részletes vagy általános útleírás, illetve útvonalmetszet tartozik, valamint az összes útvonal megtekinthető GPS alapú interaktív térképünkön is. A megadott időtartamok irányadóak – természetesen egyéni kondíciótól függ, hogy ki mennyi idő alatt teljesít egy adott távot és szintet. A feltüntetett szintemelkedések és süllyedések a megadott irányra vonatkoznak.
Az útvonalhálózatban legutóbb 2012 őszén történt nagy változás: ekkor több, korábban jelzetlen ösvényt is turistajelzéssel láttak el. Így például a Pelága-rétről a Pelága-tó érintésével a Pelága-nyeregbe vezető régi pásztorösvényt immár kék pont jelzi, a Borbát-völgyi esztena felől a Zergebak-tó érintésével a Zárt kapuk gerincéléhez felkapaszkodó ösvényt pedig piros pont. Új jelzéssel látták el továbbá a Râuşor turistaközpontból a Prelucs-gerinc hátán a Retyezát-csúcsra vezető utat is (piros háromszög). Szintén a 2012-es év fejleménye a Zenóga-tó és Bukura-tó közötti két útvonalváltozat jelzéseinek változása (a Zsudele-nyergen át vezető út a korábbi piros pont helyett piros háromszög lett, míg a Szlevej-gerinc nyúlványát keresztező változatról ez utóbbi jelzés hivatalosan lekerült). A Bukura-katlan tavait körtúra formájában felfűző piros pont jelzést pedig kibővítették, így az útvonal most már a Lia-tavat is érinti. Ráadásként pedig: újra teljes hosszában szabadon járható a Rossz-völgy!
Az oldalon közölt információk naprakészen tartásában számítok a tisztelt Olvasók terepi tapasztalataira, bármilyen változás vagy kiegészítés bejelentését szívesen veszem.
Cârnic → (Pietrele) → Encián menedékház → Bukura-tó
11,5 km | 6-7 óra | +1200 m | –200 m | metszet (1) | metszet (2) | térképen
Ha hasznosnak találod az itt található túraleírásokat és megteheted, támogasd a retyezat.ro fenntartását és fejlesztését hűtőmágnes vásárlással, adományozással, vagy utasbiztosítás kötésével!
A Retyezát egyik fő turistaútja egészen lentről, Kőaljaohába faluból indul, de a Cârnic telepig tartó mintegy 6 órás szakaszt ma már kevesen teszik meg gyalogszerrel, hiszen gépjárművel jól járható (még ha nem is végig aszfaltúton). A Cârnic menedékházat és a Pietrele turistaközpontot köves dózerút köti össze (gépjárművel ide már tilos a behajtás), a jelenlegi turistaút is nagyrészt ezen halad. Cârnic házait magunk mögött hagyva belépünk a nemzeti park területére (tábla jelzi). A zárt fenyőerdőben kényelmesen emelkedő dózerutunk első szerpentinjét hamarosan, a kék háromszög jelzést követve akár le is tudjuk rövidíteni. A kocsiútra visszatérve aztán ismét megkapjuk a kék sávot, és egyenesen haladunk tovább felfelé az első útelágazásig. Itt egy tábla jelzi, hogy rövid (kb. 15 perces) kitérővel megcsodálhatjuk a lenyűgöző Lolája-vízesést (a szép zuhatag kilátópontjához vezető rövid ösvényt 2011-ben falépcsőkkel és korlátokkal tették könnyen járhatóvá). Pietrele felé az út jobb oldali ágát kell követni. Hamarosan újabb elágazáshoz érünk, ahol ismét a jobb oldali ágon visz tovább a jelzés. Miközben egyre feljebb haladunk, szintben és távban is egyre közelebb kerülünk a Nuksóra-patakhoz, melynek köveit zuzmók festik jellegzetesen vörös színűre. Nemsokára azonban a patakvölgy felett keresztben átvezető jókora csővezeték bontja meg a természet harmóniáját: a létesítmény a szomszédos Malomvíz völgyének vízerőmű-rendszere számára szállít vizet a Lolája-gerincen keresztül fúrt alagútban.
A megbolygatott területet elhagyva továbbmegyünk az időközben egyre erőteljesebben emelkedő dózerúton. Nagyjából 1 km monoton gyaloglást követően, kicsivel az 1300 méteres szintvonal alatt, egy fedett padhoz érkezünk, ahol megpihenhetünk, mielőtt folytatnánk a kapaszkodást. Rövidesen (mintegy 100 m táv megtétele után) az erősen morajló víz hangja hívja fel figyelmünket a túloldalt betorkolló bővizű Gáles-patakra. Innen már csak kevesebb mint 1 km (és kb. 100 m szint) van hátra a Pietrele és Stânişoara patakok összefolyásáig, ahol a dózerút éles jobbkanyart vesz. Ezen a ponton ágazik le bal kéz felé a kék háromszög jelzés, mely közvetlenül az Encián menedékházhoz vezet. Célunktól és a körülményektől függően az alábbi két lehetőség közül választhatunk:
Ha minél gyorsabban szeretnénk felfelé haladni, akkor kövessük a kék háromszög jelet. Rögtön a leágazás után gerendahíd segít minket a Stânişoara-patakon való átkelésben. A túloldalon aztán szintben haladó szűk csapáson folytatjuk tovább utunkat, amit kb. 5 perc múlva keresztez a Gáles-völgy irányába tartó piros háromszög jelzés. Újabb 5 perc gyaloglás után jobb kéz felé feltérünk a hegyoldalba. Fenyőlevelekkel borított puha ösvényünk eleinte igencsak meredeken emelkedik, majd fokozatosan megenyhül, így már mi is jobban élvezhetjük a mesebeli erdőt, melynek sudár fái dús mohaszőnyegből törnek az ég felé. Úgy fél óra múlva a Pietrele-patak mellé érve kisebb vízesés hangjára figyelhetünk fel, amit egy rövid, jól kijárt csapáson kioldalazva meg is nézhetünk. Néhány méterrel feljebb pihenőhelyet találunk, ahonnan újabb szép vízesést csodálhatunk meg. A jellegzetes rombusz alakú szikla oldalán alábucskázó patak látványa szinte mindenkit fotózásra csábít... Utunkat folytatva rövidesen keresztezzük a Rossz-völgy felé vezető sárga háromszög jelzésű turistaösvény csapását, majd néhány perc múlva visszacsatlakozunk a Pietrele turistaközpont felől érkező kék sáv jelzésbe.
Ha éhesek vagyunk, vagy a Pietrele turistaközpontban szeretnénk megszállni, az úttal együtt kanyarodó kék sáv jelzésen folytassuk tovább. Rövidesen (egy esőbeállónál) azonban ez is elhagyja a kövesutat: balra feltérünk az erdőbe, hogy levágjunk az út nagy hajtűkanyarját. Meredek kapaszkodó után térünk vissza a dózerútra, de most már nem sok választ el minket a Pietrele turistaközponttól. A kijelölt sátorozóhely, valamint néhány kisebb faház érintésével átkelünk a Stânişoara-patak hídján (ivóvíz a híd melletti csorgónál vételezhető), majd elhaladunk az étkezdének kialakított épület mellett (balra látható a leégett régi turistaház fundamentuma). Egy újabb fahidacskán átkelve erdei ösvényen folytatjuk utunkat – igazi fenyőrengetegben – a Retyezát szíve felé. Rögtön az erdős rész elején leágazik (balra) a Gáles-völgybe tartó piros háromszög jelzés, majd kb. 50 m emelkedést és rövid ereszkedést követően kisebb tisztásra érünk, ahol a Rossz-völgy felé vezető sárga háromszög jelzés tér le. Rövid pihentető ereszkedés után egy fapadhoz érve balról ismét csatlakozik hozzánk a korábban elhagyott kék háromszög jelzés.
Ösvényünk a továbbiakban a Pietrele-patak völgyében kapaszkodik felfelé. A kövekkel bőségesen megszórt erdei terepen nem könnyű a haladás, de kb. fél óra múlva elérjük az Encián menedékházat, ahol újfent megpihenhetünk. A házat elhagyva a szálfenyő rövidesen törpefenyvesbe vált, és egy kis függőhídon átkelünk a patak jobb oldalára. A fárasztó emelkedés közben lassanként kibontakozik előttünk a Pietrele-völgy felső része, középütt a Bukura alacsonyabbik csúcsának izgalmas északi leszakadásával (ami mellesleg kedvelt sziklamászóhely). Az átkeléstől számított bő fél óra múlva elérjük a jellegzetes alakú, feje tetejére állított sátortetőhöz hasonlatos Tamás-sziklát, amit egy nagyobb tisztás övez. A tekintélyes méretű vándorkő a környék legjobb esőbeállójaként fontos szerepet tölt be az erre járó pásztorok és túrázók életében – nem csoda, hogy külön nevet kapott. A szikla után egy gázlón ismét keresztezzük a patak immár sekély medrét, majd egy kisebb oldalágát is. Innentől a törpefenyő szigetszerűvé válik, és egyre nagyobb hangsúlyt kap a sziklás terep. Júniusban bőségesen virágzik errefelé az erdélyi havasszépe (a Rhododendron nemzetségbe tartozó rózsaszín virágú cserjeféle), más havasi virágok társaságában. Egy nagyobb völgylépcső leküzdésével az 1990 m magasan fekvő Pietrele-tóhoz érkezünk. A sekély, de hűs vizű tavacska pihenésre csábít, aminek nehéz ellenállni.
A Pietrele-völgy felső része
Fotó: © Budai Péter, 2008
A Tamás-szikla (Bordu Tomii)
Fotó: © Budai Péter, 2008
A tengerszem partján ülve jól szemügyre vehetjük útvonalunk legmagasabb pontját, a Bukura-nyerget (2206 m). Továbbindulva még egyszer utoljára átkelünk a Pietrele-patakon, majd szolíd emelkedéssel jutunk el a hegység északi főgerince alá, hogy végül a kőtörmelékkel borított hegyoldalban vezető meredek ösvény jól megizzasszon minket, mire sikerül felkapaszkodnunk a nyeregbe. Itt egészen új látkép fogadja a megfáradt vándorokat: dél felé elénk tárul a tágas Bukura-katlan nagyszerű panorámája, benne az erdélyi Kárpátok legnagyobb felületű tengerszemével a Bukura-tóval. A nyeregben keresztezzük az északi főgerinc piros sáv jelzésű turistaútját, amely nyugat felé a Bukura, kelet felé pedig a Custura Bucurei és a Pelága csúcsokra vezet fel. A kék sáv jelzés azonban déli irányban folytatódik tovább: a nyereg túloldalán rövid, de viszonylag meredek ereszkedés vár ránk, ezután viszont könnyebb, füves terepre érünk. További szintet veszítve hamarosan keresztezünk egy kisebb patakmedret, majd elhaladunk a nyár végére általában kiszáradó, sekély vizű Kis-Bukura-tó mellett (a kettő között ágazik ki a Bukura-kapu és tovább a Retyezát-csúcs felé vezető sárga sáv jelzés). Innen végül könnyed levezető sétával érkezünk meg a Bukura-tó déli partja fölé emelkedő magaslaton kiépített táborozóhelyre. A kék sáv jelzés déli irányban tovább folytatódik, leírását lásd itt.
Télen az út erdőhatár feletti szakasza (főleg a főgerinc környékén) általában lavinaveszélyes, ezért mielőtt nekivágnánk, mindig kérjünk tanácsot az Encián menedékház soros gondnokától, vagy a hegyimentőktől!
Utoljára frissítve: 2017/09/21
Buta-szoros → Buta-menedékház → Pelága-rét → Bukura-tó
14,8 km | 8-9 óra | +1500 m | -350 m | metszet | térképen
Pietrele → (Fenyvesek tava) → Gáles-tó → Nagy-csúcs nyerge → Nagy-csúcs
7,5 km | 3½-4½ óra | +1050 m | -100 m | metszet (1) | metszet (2) | térképen
Pietrele → Stânişoara-völgy → Retyezát-nyereg → Retyezát-csúcs
6 km | 4-4½ óra | +1000 m | metszet | térképen
Bukura-csúcs → Bukura-nyereg → Pelága-csúcs → Pelága-nyereg
3,6 km | 2-3 óra | +390 m | -510 m | metszet | térképen
Pelága-nyereg → Rossz-völgy → Tavacskák nyerge → Gáles-völgy
2,7 km | 1-1½ óra | +70 m | -380 m | metszet | térképen
Bukura-tó → Kapu-tó → Bukura-csúcs → Retyezát-csúcs
4,5 km | 3½-4 óra | +600 m | -100 m | metszet | térképen
Bukura-tó → Pelága-csúcs → Papusa-csúcs → Kusztura-csúcs
7,5 km | 5½-6 óra | +950 m | –530 m | metszet | térképen
Gura Apei → Lepusnyik-völgy → Pelága-rét → Pelága-tó → Pelága-nyereg
23 km | 8-9 óra | +1205 m | metszet | térképen
Papusa-csúcs → Zárt kapuk éle → Nagy-csúcs nyerge [→ Balája-rét]
1,9 km | 1½-2½ óra | +150 m | -270 m | metszet | térképen
Baléja-rét → Borbát-völgyi esztena → Kusztura-ablak
14,8 km | 7-8 óra | +1000 m | -200 m | metszet | térképen
Puj → Borbát-völgyi esztena → Zergebak-tó → Zárt kapuk éle
34,5 km | 10-12 óra | +1850 m | metszet | térképen
Râuşor → (Retyezát-tengerszem) → Lolája-nyereg
4,3 km | 3-3½ óra | +1000 m | -10 m | metszet | térképen
Râuşor → Raszka-völgy → Prelucs-gerinc → Retyezát-csúcs
7,6 km | 3½-4 óra | +1250 m | metszet | térképen
Paltina-nyereg → Jorgován-kő → Buta-nyereg → Kusztura [→ Făgeţel-nyereg]
14 km | 5-6 óra | +950 m | -450 m | metszet | térképen
Zsil-völgy → Piule-Plésa gerinc → Szkorota-nyereg → Buta-menedékház
11,9 km | 7-8 óra | +1200 m | -560 m | metszet | térképen
Zsil-völgy → Szkorota-völgy → Szkorota-nyereg → Buta-menedékház
7,6 km | 3-4 óra | +810 m | -340 m | metszet | térképen
Câmpuşel-vadászház → Jorgován-kő → Paltina-nyereg → Berhina-rét
9,6 km | 5-6 óra | +950 m | -900 m | metszet | térképen
Retyezát túrakalauz – könyvajánló
A hegység önálló felfedezéséhez igyekszik segítséget nyújtani két kötetre bontott, konkrét túraajánlatokat bemutató Retyezát túrakalauzom, melynek első, túlnyomórészt egynapos felfedező túrákat tartalmazó kötete megrendelhető.
A részletes, fotókkal illusztrált útleírásokat informatív szintgörbék és útvonalvázlatok egészítik ki. Méret és kialakítás tekintetében a könyv túrazsákban vagy kabátzsebben is kényelmesen elférő, kimondottan terepi felhasználásra szánt, praktikus darab.
×
