EUB utazási biztosítások

A Retyezát tengerszemei

| általános bemutatás | mélységtérkép |

Bukura-tó

Lacul Bucura

A Bukura-tó és szomszédsága a Bukura-csúcs oldalából

A Bukura-tó és szomszédsága a Bukura-csúcs oldalából
Fotó: © Budai Péter, 2008

A Retyezát központi részén, 2040 m magasságban elterülő Bukura-tó minden kétséget kizáróan a hegység leggyakrabban látogatott tengerszeme. Az észak-déli irányban kb. fél km hosszan elnyúló tó felülete mintegy 8,9 hektár, ezzel nem csak a Retyezát, hanem egész Erdély legnagyobb glaciális eredetű tavát tisztelhetjük benne. Mélység tekintetében a hegység negyedik legmélyebb tava: a legújabb felmérések szerint medencéjének legmélyebb pontja 17,5 m, átlagos mélysége pedig 7,1 m (Vespremeanu-Stroe et al., 2008). Víztérfogata 636118 m3, ami nagyjából a magas-tátrai Csorba-tó felének felel meg. A tavat kelet és nyugat felől is több kisebb patak táplálja, kifolyási pontja pedig a délnyugati végében van. A gyorsan mélyülő, nyáron is igen hideg vizű Bukurában fürödni veszélyes, és nem mellékesen tilos!

a Bukura-tó a Bukura-nyeregből nyáron

A Bukura-tó a Bukura-nyeregből nyáron
Fotó: © Budai Péter, 2007

a Bukura-tó a Bukura-nyeregből ősz végén

A Bukura-tó a Bukura-nyeregből ősz végén
Fotó: © Barati zoltán - Bánáti Aliz, 2007

a Bukura-tó a Bukura-nyeregből tavasszal

A Bukura-tó a Bukura-nyeregből tavasszal
Fotó: © Budai Péter, 2008

Szivárvány a Bukura-tó felett

Szivárvány a Bukura-tó felett
Fotó: © Rejtő Mátyás, 2009

Már az 1930-as években jelzett turistaút vezetett ide Nuksóra faluból az akkortájt felépített Pietrele menedékház érintésével. Tulajdonképpen manapság is ez, a Bukura-nyergen (Curmătura Bucurei) át vezető, kék sáv jelzésű út a tó egyik legnépszerűbb megközelítési módja, de manapság már több alternatíva is van: jelzett turistautak vezetnek ide a Papusa és Pelága csúcsok felől (sárga kereszt), a Zenóga-tó mellől (piros háromszög és kék kereszt), továbbá a Lepusnyik-völgyből (kék és sárga pont) és a Buta-szoros turistaközpont irányából is (kék sáv + piros kereszt párhuzamos jelzés, a Buta menedékház és a Pelága-rét érintésével).

Panoráma a Bukura-tó déli partjáról

Panoráma a Bukura-tó déli partjáról
Fotó: © Budai Péter, 2007

A tó déli partján találjuk a nemzeti park által kijelölt sátorozóhelyet, amely számos túra nagyszerű kiindulópontja. Könnyen felkereshetjük innen a környék impozáns hegycsúcsait (leginkább a Pelága, a Bukura és a Zsudele esnek kézre, de a Papusa és a Retyezát sem elérhetetlen), egy szép körtúrával pedig meglátogathatjuk a Bukura-katlan többi varázslatos tengerszemét is. Talán ennek a kivételesen jó fekvésnek köszönhető, hogy szép nyári hétvégéken általában elég népes társaság gyűlik össze a táborhelyen (ami részben jó, esetenként azonban kellemetlen is tud lenni). A tó keleti partján álló védkunyhóban a nyári időszakban hegyimentők is állomásoznak.


| általános bemutatás | mélységtérkép |

Tudósok és tévedések a Bukura-tó körül

a tó mélységtérképeinek története

Írta: Gruber Tamás1

A változatos formakincs, a látványos formák és a könnyen bejárható terep korán felkeltette a kutatók érdeklődését a Retyezát iránt. Közülük a legnevesebb Lóczy Lajos, aki az 1900-as évek elején járta be ezt a hegyvilágot. Megfigyelései úttörő jelentőségűek voltak, többek között ő készítette el a Bukura-tó első mélységtérképét. Ezeket a méréseket ismételtük meg egy évszázaddal később, immár korszerűbb műszerekkel, az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem együttműködésében, 2002 nyarán (A Földgömb, 2002/5. szám).

Minden túrázónak feltűnhet, aki megnézi Lóczy Lajos 1904-ben közzétett2 térképét a Bukura-tóról, hogy az ő térképén a tó körvonala nem felel meg a mai viszonyoknak. Felméréseink igazolták, hogy Lóczy mérései – ha a tó nagyságát nézzük – akkor pontosak voltak: a tó valóban két nagy medencéből áll, és a legnagyobb mélység adatában sem volt nagy eltérés. A tó környezetének leírása is megfelel a mai állapotoknak, egyedül a tó alakja nem megfelelő. Feltételezhetnénk, hogy a tó partvonala a magasabb, vagy alacsonyabb vízállás miatt térhetett el a maitól. Ezt azonban el kell vetnünk, ugyanis az adatok azt bizonyítják, hogy a tó száz éve sem volt kisebb, ha pedig kiterjedése meghaladta a mait, akkor környezetének domborzatát ismerve kijelenthető, hogy nem a Lóczy által rajzolt alakot vette volna fel.

Az ellentmondás következő lehetséges magyarázata, hogy a Földrajzi Közlönyökben közzétett térképet tükörszimmetrikusan közölték. Ezt azért feltételezhetjük, mert ha azt a térképet lapjával megfordítjuk, akkor a tó mai alakját kapjuk. Azonban ezzel a feltételezéssel is több probléma van. A tükrözés révén az északi irány ugyan nem változik, a tó hossztengelye viszont jól láthatóan kissé ÉK-DNy irányba mutat, ami ellentétes a valós iránnyal. Másrészt, ha a tükörképet be is forgatjuk a tényleges viszonyoknak megfelelő irányba, fennáll a másik probléma, miszerint a tó két medencéjének elhelyezkedése (a déli medence kerül nyugatabbra, az északi pedig keletebbre) nem felel meg a tényleges helyzetnek.

Lóczy eredeti térképe és annak tükörképe

A Lóczy által eredetileg közölt Bukura-tó mélységtérkép (balra)
és annak a tó hossztengelyére vett tükörképe (jobbra)

© Gruber Tamás (A Földgömb, 2003/4. szám)

Továbbra sem áll módunkban feltételezni, hogy Lóczy a tó partvonalát pontatlanul rajzolta volna meg, hiszen más területeken is nagyon pontos és látványos metszeteket és ábrákat készített. A helyszínen készített rajz valószínűleg ebben az esetben is pontos volt, Lóczy csak a mélységtérkép megrajzolásakor – melyet minden bizonnyal nem a helyszínen készített el – tévedhetett. Ez a tévedés abból állt, hogy a tó partvonalát ábrázoló térképet lapjával fordítva tarthatta, amikor ráhelyezte a megmért pontokat, és így végül nem a valóságnak megfelelő mélységtérképet rajzolta meg.

A mélységméréseket négy szelvényben készítette, a fenti ábrán is látható elrendezésben: egyet a tó hossztengelyében, hármat pedig erre nagyjából merőleges irányban. A Bukura-tó hossztengelye nagyjából párhuzamos a tó nyugati partvonalával, és közel északi irányba mutat, ezért feltételezem, hogy a mérés során – praktikus okokból – Lóczy ezt az irányt követte. Az általa közzétett térkép is ezt engedi feltételezni, hiszen a hossztengelyben mért pontok által kijelölt irány megfelel északnak, és a tó nyugatinak vélt partvonala ehhez az irányhoz van igazítva – sajnos helytelenül. Ennek bizonyítására pausz papír segítségével megrajzoltam a Lóczy által közölt tóalak tükörképét, ezt megfelelően északi irányba tájoltam, ráraktam az általa megmért pontokat, és ennek megfelelően újrarajzoltam a tó fenékdomborzatának térképét. Ha ezen a megfordított térképen a hossztengelyben mért pontokat a tó nyugati partvonalával párhuzamosan tartjuk, akkor látható lesz a tó ÉNy-DK-i irányultsága, pontos a tó alakja, és a valóságnak megfelelően helyezkedik el a két medencéje is. Ezek mellett bizonyító erejű, hogy a tó egyik déli keresztszelvénye, mely közel K-Ny-i irányú, megfeleltethető az általunk végzett keresztirányú mérések egyikének, ez ugyanis a fokozatosan mélyülő tófenéken mindkét esetben kisebb kiemelkedést jelez, amihez viszonylag közel helyezkedik el a legmélyebb mért pontok egyike.

Az északra tájolt, javított Lóczy-térkép és a 2002-es felmérés eredménye

A javított Lóczy-térkép (balra) és a 2002-es felmérés eredménye (jobbra)
a szintvonalak méterenkénti mélyülést jeleznek

© Gruber Tamás (A Földgömb, 2003/4. szám)

A leírtak mellett szól még, hogy Lóczy térképén a tóból kivezető egyetlen vízfolyás a déli partszakasz keleti felére esik, holott a valóságban ez a déli partszakasz nyugati felén van. A kifolyás helye viszont minden valószínűséggel nem változott az elmúlt száz év során, a tükörfordítás tehát itt is indokolt. Lóczy Lajos tehát emiatt a kis tévedés miatt a mért pontok számához és a tó jelentős méretéhez képest nagyon pontosan elkészítette a Bukura-tó fenékdomborzatának térképét, de mivel ezt helytelenül illesztette a partvonal rajzához, ezért a térképet végül tévesen közölte.

Lábjegyzetek

1 Az írás eredetije bővebb terjedelemben, „A Retyezát, a letarolt tetejű hegység - tavak, térképek, tévedések” címmel A Földgömb, 2003/4. számában olvasható. Az itt megjelent változat a szerző hozzájárulásával és jóváhagyásával készült.

2 Dr. Lóczy Lajos: A Retyezát tavairól. Földrajzi Közlemények, XXXII/5. szám, 1904.